Micsoda erő!

Ahogy a terembe belép egy gyönyörű nő!

Minden férfi tekintete bájait kíséri,

Nők irigy serege mégis szájára veszi.

Hiába kedves e törékeny forma,

Nők hada legszívesebben lökné a pokolra.

Irigyek, megvesztek, hiszik, hogy jót tesznek.

Avval, ha gyaláznak ők maguk tán Audrey Hepburn lesznek?

Érték számukra a külcsíny, a cicoma,

Üres fejekben tekergő képzetek absztrakt vonala.

Szépít a ragyogás, kedvesség a jótett,

Nem a megkomponált kihűlt savanyú tekintet.

Sok itt a falsch nézet,

Kép, eszme és mérce,

Hol mérhetetlen gőggel néznek

Az elárvult tükörre.