Nincsen semmi titkom, mit elmém gondol, őszintén leírom. A titok, hogy nincs, amit a természet ad, az a legnagyobb kincs.  Ki tudja, becsüli, ki érti, értékeli.  Van, aki nem látja, tán nem az Ő hibája.    Akit én szeretek, az vak, s önző nem lehet.  Az,…

                        A szó mi éberen elhagyja az ajkunk,  fontos, hogy sérülést ne okozzon rajtunk.  Ami a rímekben megelevenedik,  Azt ma már kevesen értékelik.    Az írást felülírta az élet koboldja,  A társadalmi métely feneketlen pokla.  Ma egy jó társaság magányba…

                    Egyszerűség, természetesség. E két szó lassan feledésbe vész. Csíny, küllem, siker, mámor Nincs tett se pénz, mi ebben gátol.   Halmozunk, zsúfolunk, Életminőséget selyembe burkolunk. Elborult elmékkel javakat harácsolván, Stresszbe, irigységbe sodorjuk…

                    A vers mely születik, emléke a múltnak. A kép mely tiszta még, oly hamar elszalad. Tetteink, melyek ha feledésbe merülnek, Idővel egykor tán maguktól szépülnek.   Ha már árnyai leszünk csak régi önmagunknak, Mert az idő komisz, s elillan, mint a vad, Nem…

                      Ne ítélj, nem ítéltetsz. Nem szándék a személyes ítélet. A vers mely íródott saját tapasztalat, Általa formálom meg sorsom, s önmagamat.   Mi helytelen volt azt én kijavítom, S átmegyek általa egy újult változáson. Leporolom az út porát, S büszkén húzok meg…

                            Célok nélkül élni, Olyan érzés lenni, Mint egy kék tengerben, Víz nélkül fürödni.   A cél mindig építő erejű, Sorsod szigetét híddal büszkén átívelő. Hogy mekkora ez a híd célod mérvadója, Hogy mely szigetig ér el majd pillére tartója.   E híd…

                      Idő – bennem az igény e végtelenségre egyre nő. Tér – ha testedbe zárod vágyaid ennek létezése mit sem ér. Lét – életed minősége rajtad áll, hogy milyen ez a kép. Erő – a cél elhatározásával mértéke egyre nő. Akarat – hogy elérd a célod mindazt akarnod kell hogy…

                          A kor, Nem években mérendő. Az évek kulcsa, A gondban keresendő.   A fájdalom az egység, Mely korunk megnöveli, Minél fájóbb a bú, Ezt annál előrébb teszi.   E teher arcunkon, Barázdát süllyeszt be, Mely nem bontható le, Percekre, s…

                                  Micsoda erő! Ahogy a terembe belép egy gyönyörű nő! Minden férfi tekintete bájait kíséri, Nők irigy serege mégis szájára veszi.   Hiába kedves e törékeny forma, Nők hada legszívesebben lökné a pokolra. Irigyek, megvesztek, hiszik, hogy jót…

                        A szikra magja Te vagy, Fénye Benned ragyog. Bármilyen lent is vagy, Melengeti napod.   Nem enged kihűlni, Tested nem hagyja el, Van, hogy fel kell állnod, S egy pofont lekever.   Aztán észhez térünk, Előbb vagy utóbb tán, Hagyjuk, hogy a…