A szikra magja Te vagy,

Fénye Benned ragyog.

Bármilyen lent is vagy,

Melengeti napod.

Nem enged kihűlni,

Tested nem hagyja el,

Van, hogy fel kell állnod,

S egy pofont lekever.

Aztán észhez térünk,

Előbb vagy utóbb tán,

Hagyjuk, hogy a fényünk,

Magába inhalál.

Beszippant ereje,

Beragyogja arcod,

Mosolyra gördült száj,

Büszkén vívott harcot.

Ilyenkor megnyugszunk,

Szívünk lassabban ver.

Nem fájhat mi elmúlt,

Min idő leple hever.

Ne hunyd le a szemed,

Ne térj vissza újra,

Mi csodás volt, de elmúlt,

Így gondolj a múltra.