Szenvedélyem az írás,

Gondolati síkon szárnyaló réveteg száguldás.

Kezem a papíron, tollam a bal kézben,

Képeket láttatni szeretve hódolok eképpen.

Ettől a gyorsaságtól nem félek.

Erről az útról le nem térek.

Kibillenteni belőle nem lehet,

Hív és magába szippant az újszerű rengeteg.

Belépek e kapun és nem tudom mi vár rám,

Kinyílik az ajtó lépésre biztatván.

Mennyi szépség vár itt, mennyi ismeretlen,

Csábító erejű, bizsergünk mindketten.

Bizsereg a vendég,

S a fogadó mély öble,

Majd elégedetten nyugszik meg mindkettő,

Ha a vendég tollát a papírra letette.