Egyszerűség, természetesség.

E két szó lassan feledésbe vész.

Csíny, küllem, siker, mámor

Nincs tett se pénz, mi ebben gátol.

Halmozunk, zsúfolunk,

Életminőséget selyembe burkolunk.

Elborult elmékkel javakat harácsolván,

Stresszbe, irigységbe sodorjuk önmagunk.

Tévedés e nézet, sérült már az eszme

Elmúlt értékrendünk szégyen-e szerepre.

Mégis kell a béke?

Régi gyermekkorunk boldog emléke?

Milyen egyszerű is erre a jó válasz,

Még ha írások ezrei is bogozzák-e szálat.

Teher a hétköznap? Menekülnél tőle?

Áldozd hát életed az egyszerűségre.