Ne ítélj, nem ítéltetsz.

Nem szándék a személyes ítélet.

A vers mely íródott saját tapasztalat,

Általa formálom meg sorsom, s önmagamat.

Mi helytelen volt azt én kijavítom,

S átmegyek általa egy újult változáson.

Leporolom az út porát,

S büszkén húzok meg új határt.

Nem bánkódom a dolgokon,

Elmúlt sérelmeken,

Mert ha így cselekszem,

Az idő végtelen.

Ha rágódom, aggódom,

Blokkolom időmet,

Folyton csak a múltban élhetném meg,

Termékeny jövőmet.

Az idő valójában nem is mérhető.

Hossza életünk minőségével egyre nő.

S e minőségi pillanat,

Mely befolyásolja jövőbeli boldog sorsodat.

Ha jó az amit teszel,

S általa szívedben örömöt ültetsz el,

Még, ha egy pillanat is, míg mindez megtörtént,

Hosszan élvezheted eztán életed fájának mézédes gyümölcsét.

Míg ha a tett rossz,

S bánkódnod kell érte,

Folyton azon rágódsz,

S bűntudat mar érte.

Akkor már nem is tudsz majd

A jelennek élni,

Mert az aggódás érzése,

Lelkünkben csak a félelmet ébreszti.

Legjobb megelőzni ezért az ily cselekedetet,

De ha már nem lehet,

Fel kell állnod ekkor,

S újragondolva továbbfolytatnod immár jobblétű életed.