Maradjunk meg szürkeségnek?

Így múljon el emberélet?

Kiválni az átlagosból,

Felvállalni mi mit pótol.

Bevallani mi hiányzik,

Pótolható ami látszik.

Vagy hallgatni belül mélyen?

Idomulni szolgaképpen?

Felemelkedsz, lásd az arcot,

Érdem nélkül vívunk harcot.

Magunkban az érdem belül,

Ami e képp föléd kerül.

Hódolhatsz a jónak szépnek,

Építőnek cseppje édes.

Levetkőzhetsz múltat, jövőt,

Fehér ruhát beszennyezőt.

De ki marad, az Te leszel,

Új reménytől felpezsdülve,

Életvizet újból veszel.