Célok nélkül élni,

Olyan érzés lenni,

Mint egy kék tengerben,

Víz nélkül fürödni.

A cél mindig építő erejű,

Sorsod szigetét híddal büszkén átívelő.

Hogy mekkora ez a híd célod mérvadója,

Hogy mely szigetig ér el majd pillére tartója.

E híd lehet egy fénylő szivárvány is,

Mely ugyan csodás kép, de nem tarthat sokáig.

Megtartani sem tud, fénye is halványul,

Szigetecskéd párja, árva magányba hull.

Van, hogy felépítek csillogó íveket,

S e vakító csillogás fényébe révedek.

Majd az idő aztán, tompítja e szálat,

S újból átgondolván, felhúzom a várat.